BÉKE

"Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen
pillanatban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság
negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem
szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken,
lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen múlandóságán
elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva.
Először is az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezzél csak ... aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja
csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s mind nemesebb
lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz
mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok
sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és
gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül.
A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és
kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a
világ szomorúság nélkül..."
/Márai Sándor/ __________________
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!
(Albert Camus)