BÉKE

Weöres Sándor versei

Altatódal

Csíjja, csicsíjja, rózsa,

Csicsíjja, mályva!

Hold-lepte úton,

Csillag-lepte úton,

Két kutya kullog,

Köves, szeles úton.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,

Csicsíjja, mályva!

A nagyfülu kutya kérdi:

Rózsa-rózsa mit csinál?

A nagyorrú kutya kérdi:

Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál

Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,

Addig jó, míg szundikál.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,

Csicsíjja, mályva!

Arany ágon ül a sármány

Arany ágon ül a sármány,

Kicsi dalt fúj fuvoláján,

Arany égen ül a bárány,

Belezendít citeráján.

Piros alma szívem ágán,

Kivirító koronáján,

Aki kéri, neki szánnám,

Akinek kell, sose bánnám.

Barangolók

Gyöngy az ido, vándoroljunk,

Nincs szekerünk, bandukoljunk,

Lassu folyó ága mellett

Járjuk a halk fuzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,

Lombok alatt nézünk ágyat.

Szöcske-bokán jo az álom,

Száll a világ lepke-szárnyon.

A béka-király

Nád alól és gõz alól

Vízi várból nóta szól,

Vízi várban zöld kövön

Dalol Ung király –

Hallja kinn a sima rét

Ung királynak énekét,

És nótára hajladoz

Lepke és fuszál.

A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szunt az iskola.

Bíztatás

Hét-pupu zivatar,

Felássuk a kertet.

Ki dolgozni nem akar,

Gyümölcsöt se nyelhet.

Hét-karú zivatar,

Felmossuk a konyhát.

Ki dolgozni nem akar,

Meghúzzuk a kontyát.

Hét-feju zivatar,

Tanuljuk a leckét.

Ki tanulni nem akar,

Vegyen más fejecskét.

Buba éneke

Ó ha cinke volnék,

Útra kelnék,

Hömpölygõ sugárban

Énekelnék –

Minden este

Morzsára, búzára

Visszaszállnék

Anyám ablakára.

Ó ha szellõ volnék,

Mindig fújnék,

Minden bõ kabátba

Belebújnék –

Nyári éjen,

Fehér holdsütésen

Elcsitulnék

Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék

Kerek égen,

Csorogna a földre

Sárga fényem –

Jaj, de onnan

Vissza sose járnék,

Anyám nélkül

Mindig sírdogálnék.

Bújócska

Keskeny út,

Széles út,

Kettõ közt egy csorba kút.

Ha benézel, jól vigyázz,

Rése száz és odva száz,

Ha sokáig kandikálsz,

Virradóra megtalálsz.

Kis dió,

Nagy dió,

Kettõ közt egy mogyoró.

Épült benn egy cifra ház,

Terme száz és tornya száz,

Ha sokáig benne jársz,

Esztendõre megtalálsz.

Csali-mese

Hoztam neked kaskát,

Hiszed-e?

A kaskában macskát,

Veszed-e?

Jó lesz egerésznek,

Tudod-e?

Háztetõ-zenésznek,

Hallod-e?

Hoztam kézzel-lábbal,

Várod-e?

Hegyen-völgyön által,

Járod-e?

Hegyi út magas volt,

Kúszod-e?

Völgyi út síkos volt,

Csúszod-e?

Nehéz volt a kaska,

Sejted-e?

Nyávogott a macska,

Érted-e?

Felkarmolta vállam,

Látod-e?

Otthagytam a sárban,

Bánod-e?

Csiribiri

Csiribiri csiribiri

Zabszalma –

Négy csillag közt

Alszom ma.

Csiribiri csiribiri

Bojtorján –

Lélek lép a

Lajtorján.

Csiribiri csiribiri

Szellõ-lány –

Szikrát lobbant,

Lángot hány.

Csiribiri csiribiri

Fült katlan –

Szárnyatlan szállj,

Sült kappan!

Csiribiri csiribiri

Lágy paplan –

Ágyad forró,

Lázad van.

Csiribiri csiribiri

Zabszalma –

Engem hívj ma

Álmodba.

Csupa fehér

Reggel süt a pék, süt a pék

Gezemice-lángost.

Rakodó nagyanyó

Beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég,

Belepi a várost.

Taligán tol a pék

Gezemice-lángost.

Déli felhõk

Domb tövén, hol nyúl szalad,

S lyukat ás a róka:

Nyári fényben, napsütésben

Felhõt les Katóka.

Zöld fuszál az ajka közt,

Tenyerén az álla…

A vándorló felhõ-népet

Álmosan csodálja.

Elõl úszik Mog király,

Kétágú az orra,

Feje fölött koronája,

Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond

Szélesen nevetve,

Nagy púpjából szürke kígyó

Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik

Egy kopasztott kánya,

S haját tépve Bogyóvére,

A király leánya.

És utánuk cifra ház

Gördül sok keréken,

Benn a cirkusz hercegnoje

Öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét

Odaadná szépen,

Csak egy hétig futkoshatna

Lenn a nyári réten

Egy szép domb idekékül

Egy szép domb

Ide-kékül

Lágy hajnali fényben,

Hûsölni és

Jóllakni

Ottan lehet nékem.

Fényes kert almát terem,

Tarka, mint az élet,

Ott az apa

És anya

Hét gyerekkel élhet.

Domb-lejton

Kelet felõl

Csupa szilva, szõlõ,

Édes-piros

Szép gyümölcs

Napsütésben megnõ.

Építõk

Szív dobban,

Szív dobban,

Kalapács koppan, tuz lobban.

Feszül az új híd, dörög az új gyár,

Virul az ország, újra él már!

Még-szebben,

Még-jobban

Kalapács koppan, szív dobban.

Hej, rajta,

Hej, rajta,

Kezet ád új híd két partja!

Lobog a zászló, repül az ének,

Szívek a légben összeérnek.

Mély víznek

Két partja,

Nagy erõs vashíd döng rajta.

Épül az ország

Sok új ház, mint kislányok sora:

Piros kendõ, habfehér ruha,

Ha felgyúlnak esti villanyok,

Rajtuk arany-koszorú ragyog.

Hegyen-völgyön robog a vasút,

Döng a vashíd, búg az alagút.

Fönn a légben száll a légmadár,

Szárnyán csillog kényes napsugár.

Országszerte sok új gyár dörög,

Mint száz legény-csizma dübörög.

Tág világba, jövendõbe lép,

Buzgón épít jobb hazát a nép.

Falusi reggel

Már üti – üti már

A torony a hajnalban!

Az idot bemeszeli a korai kikeriki,

Lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,

Örülök a hangodnak!

Ha lefõz ez a kusza kikeleti kikeriki,

Vége a rangodnak.

Fiúk, lányok

Repülot gyárt Jani, Feri,

Köszörül, kitalál.

Kicsi Kati nézegeti,

Ide áll, oda áll.

Sátrat épít Jani, Feri,

Kalapál, kiabál.

Kicsi Kati nézegeti,

Ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,

Jár a tu, a fonál.

Kicsi Laci nézegeti,

Ide áll, oda áll.

Fozöget a Teri, Bözsi,

Van ebéd, tele tál.

Kicsi Laci beleszagol,

Ide áll, oda áll.

Forgós-ropogós

Sej-haj, folyóba

Sok a hal valóba,

Dunába, tiszába

Se szeri, se száma.

Sej-haj, vadonba

Kivirít a gomba

Keményre, kerekre,

Ha bolond, ne szedd le.

Sej-haj, fonóba

Sok a lány valóba,

Ki barna, ki szoke,

Sose fuss elole.

Futózápor

Füstös rajkók

Füstös rajkók kimentek

Játszani,

Fuzes érre játszani kimentek.

Buvös hangú fuzfasípot gyártani

Békás partra pihentek.

Füstös rajkók zenéltek

Szépeket,

Szittyós lápnak szépeket zenéltek.

Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,

Hujjogattak a szélnek.

Füstös rajkók – tillári,

Tüllülü –

Így fütyültek: tüllülü, tillári –

Kedvüket a búborékos, mély sürü,

Sej, nem gyozte csodálni.

Galagonya

Õszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Õszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Ha a nap süt a rétre

Ha nap süt a rétre,

A rét közepére

Gyerünk, gyerekek, csapatostól.

Hozzuk ki a labdát,

Rakjunk güzü-csapdát,

Csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,

A rét közepében

Tündér-aranyakra találjunk.

S ha eljön az éjjel,

Az éjszaki széllel

Oda járjon vissza az álmunk.

Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,

Kötényemben o fütyülne,

Éjjel-nappal szépen szólna,

Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,

Kötényembe nem is férne,

Kötényem is honnan volna,

Ha egész világ rigó volna.

Ha vihar jõ a magasból

Ha vihar jõ a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.

Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

Hat kis vers

Így meg úgy

Furcsa ember az irígy,

Torkán mérges a mirígy,

Egyszer úgy, egyszer így,

Az irígynek sohse higgy.

Furcsa ember a hazúg,

Nyelve csípos, mint a lúg,

Egyszer így, egyszer úgy,

Hogy igazat sose tudj.

Kánikula

Kergetõ

Kis versek a szélrol

Kocsi és vonat

Jön a kocsi, fut a kocsi:
patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat
zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön-hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete alagút,
A masina fut.

A kutya-tár

Harap utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér- kutya jár,
törzsvevöknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Leány-mondóka a katicabogárhoz

Pettyes Kata, bontsd ki

A szárnyad, a szárnyad:

Hol a malom, ahol orlik

A tiszta búzámat?

Pettyes Kata, szállj, szállj

Toronyra, tetore:

Hol a falu, hova visznek

Engem esküvore?

A liba pék

Medve-nóta

Kinn voltam a rengeteg erdon,

Medvét láttam kúszni a lejton,

Tíz körömmel másztam a fára,

Megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:

„Mászni könnyu ilyen fiatalnak,

Mennyi szégyen ér most vén-koromba,

Kulloghatok éhesen odumba.”

Mély erdõn ibolyavirág

Mély erdon

Ibolya-virág,

Elrejt jól

A boróka-ág.

Minek is rejt az az ág,

Gyere, tágas a világ,

Mély erdon

Ibolya-virág.

Munka és béke

Napsugár a levegoben

Nádi csibe

Nyári este

Paripám csodaszép pejkó

Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni
-Letye –petye –lepetye! –
Üldögélnek a sarokba,
Jár a nyelvük, mint a rokka
-Letye –petye –lepetye! –

Bárki inge, rokolyája
-Letye –petye –lepetye! –
Lyukat vágnak közepébe,
Kituzik a ház elébe
-Letye –petye –lepetye! –

Regélo

Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belole rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Románc

Sehallselát Dömötör

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pókhálót szövi rég,
és kemencét fut a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szucs az ács,
zabszalmát szo a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,
o csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot
s utána tintát ivott.

Csak azt mondom:Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdo,
Télapó is már eljo.

Csendül a fürge száncsengo,
véget ér az esztendo.

Tél szele hóval, faggyal jo,
elkel most a nagykendo.

Libben a tarka nagykendo,
húzza-rázza hus szello.

Suttog a fenyves, zöld erdo,
rászitál a hófelho.

Végire jár az esztendo,
cseng a fürge száncsengo.

Száncsengõ

Éj-mélybol fölzengo
- csing-ling-ling - száncsengo.
Száncsengo - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdo
- csing-ling-ling - száncsengo.
Száncsengo - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Szüret után

Tavaszköszönto

Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszunik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szokék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Távolból

Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
A tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
Füstöt vet a kémény.

Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
A tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Almát szed a néném.

Télköszöntõ

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán, hejhó!
Lecsúszik a Mari meg a Ferkó!

Túl, túl

Túl, túl, messze túl,

Mi van a hegyen messze túl?

Hej, a hegyen messze túl

Lófej-széles ibolya virúl.

Túl, túl, messze túl,

Mi van az ibolyán messze túl?

Hej, az ibolyán messze túl

Jancsi mosogat, Kati az úr.

A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen oszi levélen,
két csiga orzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

Vásár

I

Olcsó az alma,
Itt van halomba,
Aki veszi, meg is eszi,
Olcsó az alma!

II

Kis trombitát vegyenek,
Pirosat, fehéret,
Lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
Tükrös-szívet szépet!

III

Fut a kutya-szán, kutya-szán,
Szalad igazán, igazán,
Köszörûs vagyok én,
Kutya-szánon futok én.

IV

Van-e csizma eladó,
Hóba-sárba mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

Van-e ködmön eladó,
Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

V

Érkezik a vándorcirkusz,
Hoznak elefántot,
Tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
Ilyet sose látott.

VI

Sátor alól kikiáltó szétnéz:
„Itt látható a nagyhírû bûvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik!”

VII

Jó márc a csereben,
Csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
Idd már, ki ne fusson.