Antoine de Saint-Exupéry
A kis herceg
(Fordította: Rónay György)
`Léon Werth-nek`
Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy
fölnõttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnõtt széles e
világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnõtt
mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik
mentségem pedig a következõ: ez a fölnõtt Franciaországban él, s ott
éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok
mentség nem elegendõ, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki
valaha ez a fölnõtt volt. Mert elõbb minden fölnõtt gyerek volt. (De
csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:
`Léon Werth-nek,`
amikor még kisfiú volt.
-------
1.
Hatéves koromban egy könyvben, mely az õserdõrõl szólt, és `Igaz
Történetek` volt a címe, láttam egy nagyszerû képet. Óriáskígyót
ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.
A könyvben ez állt: "Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli
le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját
végigalussza."
Akkoriban sokat tûnõdtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes
ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom elsõ rajzomat. Az 1. számút.
Ilyesformán:
Remekmûvemet megmutattam a fölnõtteknek, és megkérdeztem õket, nem
félnek-e tõle.
- Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.
Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint
épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülrõl is,
hogy a fölnõttek megérthessék, mirõl van szó. Mert nekik mindig mindent
meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:
Most aztán a fölnõttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót
se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal,
történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves
koromban nagyszerû festõi pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és
2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól,
a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak
nekik.
Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülõgépet
vezetni.
Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy
hasznát vettem a földrajznak. Elsõ pillantásra meg tudtam különböztetni
Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved
az ember.
Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly
emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnõttekkel. Közvetlen közelbõl
láthattam õket. És nem mondhatnám, hogy ettõl jobb lett róluk a
véleményem.
Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott,
kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál
tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De
a válasz mindig így hangzott: "Ez egy kalap."
Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se õserdõkrõl, se
csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsrõl beszéltem neki, meg
golfról meg politikáról és nyakkendõkrõl. Az illetõ fölnõtt pedig
nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.
2.
Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem
volna, míg egyszer, hat esztendõvel ezelõtt, kényszerleszállást nem
kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel
se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy
zöld ágra vergõdjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet
és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.
Ott dõltem álomra az elsõ este a homokon, ezermérföldnyire minden
lakott helytõl. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött
az óceán közepén. Elképzelhetõ hát, mennyire meglepõdtem, amikor
hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
- Micsoda?
- Rajzolj nekem egy bárányt...
Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem
a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam,
egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel
szemlél. Itt a legjobb kép, amit késõbb csinálnom sikerült róla.
Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint
amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festõi
pályafutásomat illeti, attól már hatesztendõs koromban elvették a
kedvemet a fölnõttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve
a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.
Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük
el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktõl. Emberkémen pedig
semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan
fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan
félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki
eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytõl. Mikor
végre szavamra leltem, azt kérdeztem tõle:
- De hát... hogy kerülsz te ide?
Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne,
megismételte:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt...
Ha valami nagyon lenyûgözõen rejtélyes, az ember nem meri megtenni,
hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam,
hogy ezer mérföldre minden lakott helytõl és ráadásul halálos
veszedelemben: elõvettem a zsebembõl egy darab papirost meg a
töltõtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én fõként földrajzot,
történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül
közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.
- Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy bárányt.
Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a
két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott
óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:
- Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon
veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden
apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.
Hát erre rajzoltam egyet.
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.
Rajzoltam egy másikat.
Kis barátom kedvesen, de elnézõen mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Megint újat rajzoltam.
Ez se volt jó neki, akárcsak az elõzõk.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Erre már kifogytam a türelembõl. Mielõbb neki akartam kezdeni a
motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt
rajzot.
- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit
akarsz.
Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
- Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fû kell ennek a
báránynak?
- Miért?
- Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...
- Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.
A rajz fölé hajolt.
- Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...
Így ismerkedtem meg a kis herceggel.
3.
Hosszú idõbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg
ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha
meg se hallotta volna. Lassanként, véletlenül elejtett szavakból
tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor elõször látta meg a repülõmet
(nem rajzolom le: repülõgépet rajzolni az én számomra túl fogas
föladat volna), azt kérdezte:
- Hát ez meg mi a szösz?
- Ez nem szösz. Ez repül. Repülõgép. Az én repülõgépem.
Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.
- Hogyan?! - kiáltott föl. - Az égbõl pottyanttál le?
- Igen - feleltem szerényen.
- Hát ez furcsa...
És fölkacagott, gyöngyözõ kacagással; ez határozottan bosszantott.
Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.
- Szóval te is az égbõl jöttél? - tette hozzá. - Melyik bolygóról való
vagy?
Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.
- Eszerint egy másik bolygóról való vagy? - szegeztem neki a kérdést.
Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülõmet nézte.
- Igaz, ezen nem jöhetsz valami messzirõl...
És hosszas töprengésbe merült. Aztán elõvette zsebébõl a bárányomat,
és kincse szemlélésébe mélyedt.
Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a "másik
bolygóról". Próbáltam hát többet is megtudni.
- Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az "odahaza"? Hová akarod
magaddal vinni a bárányomat?
Tûnõdve hallgatott, aztán azt mondta:
- Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is
megfelel neki.
- Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted.
Meg egy karót.
Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.
- Megkötni? Milyen ostoba ötlet!
- De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész...
Kis barátom erre megint fölkacagott.
- Elkószál? Hová?
- Mit tudom én. Az orra után...
A kis herceg elkomolyodott.
- Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden... - És
mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:
- Nem valami sokáig mehet az orra után az ember...
4.
Így tudtam meg egy másik fontos dolgot: hogy a bolygó, ahonnét jött,
alig nagyobb egy háznál.
Ezen nem is kellett különösebben csodálkoznom. Hiszen tudtam, hogy a
nagy bolygókon kívül, amilyen a Föld, a Jupiter, a Mars, a Vénusz, s
aminek mind megvan a maga neve, van még száz és száz más bolygó is,
és köztük egyik-másik olyan parányi, hogy távcsövön is csak alig-alig
lehet kivenni. Ha egy csillagász fölfedezi valamelyiket, név helyett
egyszerûen számot ad neki. Például elkereszteli "a 3251. kisbolygó"-nak.
Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis
herceg jött, a B-612-es kisbolygó. Távcsövön ezt a csillagocskát csak
egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász.
Fölfedezésérõl akkor nagy elõadást tartott a Nemzetközi Csillagászati
Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert
ilyenek a fölnõttek.
A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török
diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének,
hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte
elõadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is
értett vele mindenki.
Csak a fölnõttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es
kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnõttek
ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik,
sosem a lényeges dolgok felõl kérdezõsködnek. Sosem azt kérdezik:
"Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét
gyûjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?"
"Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után
vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnõtteknek: "Láttam egy
szép házat, rózsaszínû téglából épült, ablakában muskátli, tetején
galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt
kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érõ házat." Erre
aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"
Ugyanígy, ha azt mondanánk nekik: "Íme a bizonyság arról, hogy a kis
herceg létezett: elragadó teremtés volt, és nevetett, és egy bárányt
akart; s ha valaki bárányt akar, akkor ez nyilvánvaló bizonyság rá,
hogy létezik" - ha ezt mondanánk nekik, vállat vonnának, és gyereknek
tartanák az embert. Ha ellenben azt mondjuk nekik: "A bolygó, ahonnét
jött, a B-612-es kisbolygó" - ez meggyõzi õket, és békén hagynak a
kérdéseikkel. Egyszerûen ilyenek; még csak haragudni sem kell rájuk
miatta. A gyerekeknek nagyon elnézõknek kell lenniük a fölnõttek
iránt.
De mi, akik megértjük az életet, mi bizony fütyülünk a számokra! Ezt
a történetet is a legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy
tündérmesét. Ilyesformán:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg
egy parányi bolygócskán lakott, olyan parányin, hogy a bolygója alig
volt nagyobb nála; ezen a bolygón élt, és nagyon szerette volna, ha
van egy jó barátja..." Azoknak, akik értik az életet, ez így sokkal
igazabbul hangzott volna.
Mert semmiképp sem szeretném, ha félvállról vennék a könyvemet. Hiszen
úgy elfog a bánat, mikor ezeket az emlékeimet elmesélem. Hat esztendeje
már, hogy a barátom búcsút vett tõlem a bárányával. Azért próbálom meg
leírni itt, nehogy elfelejtsem. Szomorú dolog elfelejteni a barátunkat.
Nem mindenkinek van barátja. S ki tudja, még utóbb belõlem is lehet
olyan fölnõttforma ember, akit nem érdekelnek, csak a számok. Többek
között ezért vásároltam egy doboz festéket meg egy doboz színes
ceruzát. Persze nem könnyû dolog ilyen vén fejjel újra nekifogni
a rajzolásnak, mikor egyebet sem próbáltam soha, mint hatesztendõs
koromban egy nyitott meg egy csukott óriáskígyót! De igyekezni fogok,
hogy a képeim hasonlítsanak, amennyire csak lehet. Hogy sikerül-e,
abban már egyáltalán nem vagyok biztos. Az egyik rajz megjárja, a
másik egyáltalán nem. Elvétem olykor egy kicsit a termet arányait
is. Emitt a kis herceg túl nagy. Amott túl kicsi. A ruhája színét sem
tudom egészen biztosan. Így aztán csak tapogatódzom, hol így, hol úgy;
lesz, ahogyan lesz. Végül bizonyos fontosabb részleteket illetõleg is
tévedni fogok. Ezt azonban meg kell bocsátanotok nekem. Barátom sosem
magyarázkodott; talán azt hitte, én is olyan vagyok, amilyen õ. Nekem
azonban, sajnos, nem volt semmiféle tehetségem hozzá, hogy meglássam
ládájuk fáján keresztül a bárányokat. Ki tudja, nem vagyok-e egy
kicsit magam is olyan, mint a fölnõttek? Alighanem megöregedtem.
5.
Naponta megtudtam valamit a bolygójáról, az útrakelésérõl, az
utazásáról. Szép lassacskán, egy-egy elejtett megjegyzés jóvoltából.
Így szereztem tudomást harmadnap a majomkenyérfák drámájáról.
Ezt is a báránynak köszönhettem, mert a kis herceg, mintha valami
súlyos kétsége támadt volna, hirtelen azt kérdezte tõlem:
- Igaz, hogy a bárányok cserjéket esznek?
- Igaz.
- Ó, akkor jól van.
Sehogyan sem értettem, miért olyan fontos, hogy a bárányok cserjéket
egyenek. A kis herceg azonban hozzátette:
- Szóval a majomkenyérfákat is megeszik?
Erre megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák nem cserjék, hanem
hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne akár egy
csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának
el.
Az elefántcsorda ötlete megnevettette a kis herceget.
- Egymás tetejébe kellene rakni õket...
Hanem aztán komolyan azt mondta:
- Mielõtt megnõnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek.
- Pontosan így van! De miért akarod, hogy a bárányok megegyék a
majomkenyérfákat?
Azt felelte: "Miért ne?" - mintha valami nyilvánvaló dologról volna
szó. Alaposan össze kellett szednem az eszemet, hogy magamtól jussak
a probléma nyitjára.
Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények
meg rossz növények; tehát voltak jó növényektõl származó jó magvak
meg rossz növényektõl származó rossz magvak is. A magvak azonban
láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek
eszébe nem jut, hogy fölébredjen... Akkor nyújtózik egyet, és elõször
csak egy elbûvölõ, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé
kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nõjön
kedvére. De ha rossz növényrõl van szó, mihelyt fölismertük, azonnal
ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak
voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertõzték.
A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember késõn kap észbe,
soha többé nem bír megszabadulni tõle. Egyszerûen elborítja a
bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a
majomkenyérfák meg túl sokan vannak, elõbb-utóbb szétrobbantják.
- Fegyelem kérdése - mondta egyszer késõbb a kis herceg. - Miután
reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell
szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja
szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja
különböztetni õket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon
hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyû.
És egy szép napon azt ajánlotta, próbáljam mindezt lerajzolni, hogy
a hazámbeli gyerekek jól megértsék a dolgot.
- Hasznukra lehet - mondta -, ha egyszer utazni fognak. Néha semmi baj
sem származik belõle, ha valamilyen munkát késõbbre halasztunk. De
mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó.
Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három
cserjét...
Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatásai szerint.
Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák
veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy
kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezúttal
kivételesen legyõzöm a viszolygásomat, és azt mondom: "Gyerekek!
Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon,
hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek,
noha régtõl fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A
tanulság, melyet nyújtok, megérte a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek
majd a kérdést: "Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben,
amilyen a majomkenyérfáké?" Erre egyszerû a válasz: "Próbálni próbáltam,
de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az
az érzés, hogy sürgõsen kell cselekednem ."
6.
Így aztán, hercegecském, apránként megértettem szomorú kis életedet.
Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplementék szelíd
szépsége. Ezt az újabb részletet negyednap reggel tudtam meg, amikor
azt mondtad:
- Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy
naplementét...
- De ahhoz várni kell...
- Várni? Mit?
- Hát hogy lemenjen a nap.
Elõször meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.
- Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! - mondtad.
Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban
köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyetlen
szempillantás alatt Franciaországban teremnie, hogy napnyugtát
lásson. Ehhez azonban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van.
Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár
lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét,
ahányszor csak akartad...
- Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!
Kisvártatva hozzátetted:
- Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a
naplementéket...
- Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?
Erre azonban a kis herceg nem felelt.
7.
Az ötödik napon, változatlanul a bárány jóvoltából, föltárult elõttem
a kis herceg életének ez a titka is. Hirtelen, minden bevezetés
nélkül, mintha elõzõleg sokáig töprengett volna a dolgon, halkan azt
kérdezte tõlem:
- Ha a bárány cserjéket eszik, megeszi a virágokat is?
- A bárány mindent megeszik, ami az útjába akad.
- Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van?
- Igen. Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van.
- Hát akkor mire valók a tüskék?
Mit tudtam én! Minden figyelmemmel azon igyekeztem, hogy a motorom
egyik beszorult csavarját kilazítsam. Tele voltam aggodalommal: gépem
hibája egyre súlyosabbnak látszott, ivóvizem meg folyton fogyott,
úgyhogy a legrosszabbtól kellett tartanom.
- Mire valók a tüskék?
Ha egyszer egy kérdést föltett, a kis herceg soha nem tágított tõle
többé.
Én meg, mert nagyon bosszantott az a csavar, csak úgy vaktában
válaszoltam:
- A tövisek nem valók semmire. A tövis puszta gonoszság a virág
részérõl.
- Ó! - De némi hallgatás után, már-már ingerülten vetette oda: - Nem
hiszem! A virágok gyöngék. Gyanútlanok. Úgy védekeznek ahogy tudnak.
Félelmetesnek képzelik magukat a tüskéikkel.
Nem feleltem. Éppen azt gondoltam magamban: "Ha ez a csavar semmiképp
sem mozdul, ráverek a kalapáccsal, úgy ugratom ki a helyébõl." De a
kis herceg újra megzavarta töprengésemet.
- És te, mondd, te is azt hiszed...
- Nem! Nem! Nem hiszek semmit. Csak úgy mondtam. Én komoly dolgokkal
foglalkozom.
Elképedve nézett rám.
- Komoly dolgokkal?
Látta, ahogy kezemben a kalapáccsal, olajtól fekete ujjakkal görnyedek
valami fölé, amit szerfölött rondának talált.
- Úgy beszélsz, mint a fölnõttek.
Erre elszégyelltem magam. Õ azonban könyörtelenül hozzátette:
- Mindent összezavarsz... Mindent összekeversz...
Szemlátomást nagyon haragudott. Megrázta aranyhaját a szélben.
- Tudok egy bolygót, egy vörös képû uraság lakik rajta. Az soha
egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot
meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet,
mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te
mondtál az imént: "Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!",
és csak úgy dagadt a kevélységtõl. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba!
- Micsoda!
- Gomba!
A kis herceg most egészen sápadt volt az indulattól.
- Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Millió
és millió éve, hogy a bárányok mégis megeszik a virágokat. Hát akkor
miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok
fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha
semmire sem jók? A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos?
Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a
számadásai? És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész
világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én
bolygómon, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy,
anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit mûvel: ez talán nem
fontos?
Elpirult, folytatta:
- Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban
létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen,
ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom" - gondolja
magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az õ számára olyan,
mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?
Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belõle a zokogás.
Közben már leszállt az éjszaka. Letettem a szerszámaimat.
Bántam is én a kalapácsomat, a csavart, a szomjúságot és a halált!
Egy csillagon, egy bolygón, az enyémen, a Földön volt egy kis herceg,
akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.
- Ne félj - mondtam neki -, semmi veszedelem nem fenyegeti a virágot,
amit szeretsz... Szájkosarat rajzolok a bárányodnak... A virágodnak
meg rajzolok majd vértet... És... - Már nem is tudtam, mint mondjak
neki. Nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkõzzem
hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a
könnyek országa.
8.
Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virágot. A kis herceg
bolygóján mindig voltak virágok, nagyon egyszerû virágok, egy sor
szirommal, helyet is alig foglaltak, és nem zavartak senkit. Reggel
megjelentek a fûben, estére elhervadtak. De ez egy szép napon egyszerre
csak kicsírázott, magva a jó ég tudja, honnét került oda, és a kis
herceg aprólékos gonddal figyelte a zsenge hajtást, amelyik semmilyen más
hajtáshoz sem hasonlított. Ki tudja, nem holmi majomkenyérfa-féleség-e?
A vesszõcske növekedése azonban abbamaradt, és a kis növény hozzákezdett
a virágkészítéshez. A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg
rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog
kibontakozni belõle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak
szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal válogatta
meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a
szirmait. Nyilván nem akart olyan gyûrötten napvilágra lépni, mint a
pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szépsége teljes sugárzásában.
Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt! Így aztán hosszú napokon át
tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen
napkeltekor, végre megjelent.
Ásított egyet, és azt mondta, õ, aki olyan aggályos pontossággal
dolgozott:
- Ó, még szinte föl sem ébredtem... Elnézést kérek... Még meg se
fésülködtem...
A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását:
- Milyen szép vagy!
- Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a
nappal...
A kis herceg ebbõl könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény;
viszont olyan megható volt!
- Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág
kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam?
A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy
öntözõkannát, és kiszolgálta a virágot.
Az meg már mindjárt az elején zaklatni kezdte az ijedõs hiúságával.
Egy napon például, mikor a négy tövisérõl beszélt, azt mondta a kis
hercegnek:
- Most aztán jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!
- Az én bolygómon nincsenek tigrisek - jegyezte meg erre a kis herceg.
- A tigrisek különben sem esznek füvet.
- Én nem vagyok fû - felelte szelíden a virág.
- Bocsáss meg...
- Különben sem félek a tigrisektõl. A huzattól viszont irtózom. Nincs
véletlenül valamilyen szélfogód?
"Irtózni a huzattól - gondolta a kis herceg - elég kockázatos kilátás
egy növénynek. - Furcsa egy virág ez..."
- Esténként tégy majd bura alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul
vagy berendezkedve. Ahonnét én jöttem...
De nem folytatta. Hiszen mag formájában jött: más világokról nem
tudhatott semmit. Szégyenében, hogy ilyen együgyû füllentésen kapatta
rajta magát, kettõt-hármat köhintett, így akart fölébe kerekedni a kis
hercegnek.
- A szélfogó?
- Épp azért indultam, de elkezdtél beszélni hozzám...
Erre a virág még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a
kis herceget.
Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, elõbb-utóbb
mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen
megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak
érezni magát.
- Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A
virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell õket, beszívni az
illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse
tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história,
holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta...
Aztán:
- Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteibõl kellett
volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított
a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis
csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét.
Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam,
semhogy szeretni tudtam volna!
9.
Szökéséhez, azt hiszem, a vadmadarak húzását használta föl. Indulása
reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. Gondosan kipucolta a mûködõ
vulkánjait. Két ilyen mûködõ vulkánja volt szerencsére: kényelmesen
megfõzhette rajtuk a reggelijét. Volt egy kialudt vulkánja is. De
mert úgy gondolta: "Sosem lehet tudni!", kipucolta ezt a kialudt
vulkánt is. A vulkánok, ha jól kipucolják õket, szabályosan, enyhe
lánggal égnek, kitörések nélkül. A vulkánkitörések olyanok, mint a mi
kéménytüzeink. Mi itt a Földön nyilván túl kicsinyek vagyunk hozzá,
hogy rendesen kipucoljuk a vulkánjainkat. Ezért okoznak annyi bajt.
A kis herceg némi kis szomorúsággal kigyomlálta az utolsó
majomkenyérfa-hajtásokat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog
visszatérni többé. De aznap reggel nagyon-nagyon jólestek neki
ezek a megszokott munkák. S amikor utoljára öntözte meg a virágot,
és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.
- Isten veled - mondta a virágnak.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne
haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak
ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem
is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos.
Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog
lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.
- De a szél...
- Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni
az éjszaka hûs levegõje.
- De az állatok...
- Két-három hernyót el kell tûrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged
illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek.
Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.
- Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan - tette hozzá. - Idegesítõ...
Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.
Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.
10.
Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es és 330-as kisbolygók
vidéke volt; a kis herceg tehát azzal kezdte, hogy sorra látogatta
õket, foglalkozást keresni meg mûvelõdni is.
Az elsõn egy király lakott. A király, bíborban és hermelinben, egy
nagyon egyszerû, de méltóságteljes trónuson ült.
- Hohó! Itt egy alattvaló! - kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis
herceget.
"Hogyan ismerhet meg - gondolta magában a kis herceg -, ha még soha
életében nem látott?"
Nem tudta, hogy a királyok szemében a világ fölöttébb egyszerû: minden
ember alattvaló.
- Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek - mondta a király,
és nagyon büszke volt rá, hogy végre valaki fölött királykodhatik.
A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül
beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt
volt, ásított egyet.
- Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak - mondta
az uralkodó. - Megtiltom.
- Nem bírom megállni ásítás nélkül - felelte a kis herceg zavartan. -
Nagy utat tettem meg, és nem aludtam...
- Akkor megparancsolom, hogy ásíts - mondta a király. - Hosszú
esztendõk óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás
nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.
- Csakhogy ettõl lámpalázas lettem. Nem megy... - felelte a kis
herceg, és elpirult.
- Hm... hm... - tûnõdött a király. - Hát akkor... megparancsolom,
hogy hol ásíts, hol meg...
Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve.
Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a
királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tûrt: abszolút
uralkodó volt. De mivel ugyanakkor jóságos is volt, értelmes
parancsokat osztogatott.
"Ha egy generálisnak megparancsolnám - mondogatta -, hogy változzék
tengeri madárrá, és a generális nem engedelmeskednék: ebben nem õ
lenne a hibás. Én lennék a hibás miatta."
- Leülhetek? - kérdezte a kis herceg félénken.
- Parancsolom, hogy ülj le - felelte a király, és méltóságteljesen
odébb húzta egy kicsit a hermelin palástja szegélyét.
A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egészen parányi volt. Vajon min
uralkodik akkor a király?
- Fölség - mondta -, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtõl
valamit...
- Parancsolom, hogy kérdezz tõlem valamit - mondta sietve a király.
- Fölséged... min uralkodik?
- Mindenen - válaszolta mérhetetlen egyszerûséggel a király.
- Mindenen?
A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi
bolygón meg a csillagokon.
- Ezen mind? - kérdezte a kis herceg.
- Ezen mind - felelte a király.
Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.
- És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?
- Természetesen - mondta a király. - Azon nyomban. Semmi
fegyelmezetlenséget nem tûrök.
A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne,
napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettõt, sõt
százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a
székét! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott
bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni
a királytól:
- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged.
Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...
- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra,
mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri
madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a
hibás emiatt: õ vagy én?
- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
- Látod. Mindenkitõl azt kell követelni, amit az illetõ megtehet. A
tekintély legelsõ alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek
azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál.
Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerûek a parancsaim.
- Akkor mi lesz a naplementémmel? - firtatta a kis herceg, mert ha már
föltett egy kérdést, többé nem tágított tõle.
- Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói
bölcsességemben megvárom, hogy kedvezõek legyenek hozzá a körülmények.
- És az mikor lesz? - tudakolta a kis herceg.
- Hm... hm... - felelte a király, és böngészni kezdett egy testes
naptárban. - Hm... hm... mikor lesz... mikor lesz... ma este, hét óra
negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek
nekem.
A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy
kicsit unatkozott is már.
- Nincs itt semmi dolgom többet - mondta a királynak. - Megyek tovább.
- Ne menj! - mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre
akadt egy alattvalója. - Ne menj el, megteszlek miniszternek.
- Milyen miniszternek?
- Hát... igazságügyinek!
- De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!
- Sosem lehet tudni - felelte a király. - Még nem jártam be a
királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg
fáraszt.
- Ó, hiszen már láttam! - mondta a kis herceg, és elõrehajolt, hogy
egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. - Ott sincs senki.
- Hát akkor ítélkezzél saját magadon - mondta a király. - Ez a
legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha
sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele,
hogy valódi bölcs vagy.
- De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött - jegyezte meg a
kis herceg. - Ahhoz nem kell itt laknom.
- Hm... hm... - mondta a király. - Azt hiszem, van itt valahol a
bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél
e fölött a vén patkány fölött. Idõrõl idõre halálra ítéled; élete így
a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal
megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belõle.
- Nem szeretem a halálos ítéleteket - mondta a kis herceg -, és minden
bizonnyal elmegyek.
- Ne! - mondta a király.
A kis herceg azonban nekifogott az elõkészületeknek, majd, mivel nem
akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:
- Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a
parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerû parancsot. Megparancsolhatná
például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom,
kedvezõek...
A király nem felelt. A kis herceg elõször tétovázott, aztán egy
sóhajtással mégis útra kelt.
- Kinevezlek nagykövetemnek! - kiáltott utána sietve a király.
Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.
"Hát bizony furcsák a fölnõttek" - gondolta útközben a kis herceg.
11.
A második bolygón lakott a hiú.
- Lám, lám! - kiáltotta már messzirõl, amikor megpillantotta a kis
herceget. - Meglátogat egy csodálóm!
Mert aki hiú, annak az összes többi ember olybá tûnik, mint a
csodálója.
- Jó napot! - mondta a kis herceg. - Fura kalapja van uraságodnak.
- Arra való, hogy megemeljem - felelte a hiú. - Hogy viszonozzam vele
az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki.
- Úgy? - kérdezte a kis herceg, és egy szót sem értett az egészbõl.
- Csapd össze a tenyeredet - javasolta neki a hiú.
A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a
kalapját.
"Itt már mulatságosabb, mint az imént a királynál volt" - gondolta a
kis herceg, és újra összeverte a tenyerét. A hiú meg újra megemelte a
kalapját.
Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangú játékot.
- Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? - kérdezte.
A hiú ezt egyszerûen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a
dicséretet hallja meg, soha mást.
- Valóban nagyon csodálsz engem? - kérdezte a kis hercegtõl.
- Mit jelent az, hogy csodálni?
- Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetõrõl, hogy széles
e bolygón õ a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a
legokosabb.
- De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!
- Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!
- Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát.
- Csak azt nem értem, mire jó az neked!
És sietve odébbállt.
"Szó, ami szó - gondolta útközben -, a fölnõttek nagyon-nagyon
furcsák."
12.
A következõ bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid
ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.
Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack elõtt.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tõle.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a
fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és
mélységes hallgatásba süllyedt.
A kis herceg meghökkenve szedelõzködött.
"Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnõttek rettentõen
furcsák."
13.
A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy
még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.
- Jó napot! - mondta a kis herceg. - Uraságodnak kialudt a
cigarettája.
- Három meg kettõ, az öt. Öt meg hét, az tizenkettõ. Tizenkettõ
meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettõ.
Huszonkettõ meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani.
Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen
ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
- Ötszázmillió micsoda?
- Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé... már nem is tudom...
Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra
az idõmet! Kettõ meg öt, az hét...
- Ötszázmillió micsoda? - ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy
kérdést föltett, nem tágított tõle többé.
Az üzletember fölkapta a fejét.
- Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor
zavartak. Elõször huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét
pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem
a számadásomban. Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam.
Keveset mozgok, nincs idõm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor
pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió...
- Micsoda?
Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják.
- Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.
- Légy?
- Dehogy! Olyan kis csillogó.
- Méhek?
- Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevõk ábrándozni
szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs idõm semmiféle
ábrándozásra.
- Ahá! Csillagok.
- Az, az. Csillagok.
- És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?
- Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember
vagyok, szeretem a pontosságot.
- Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?
- Hogy mit csinálok velük?
- Igen.
- Semmit. Birtoklom õket.
- Birtoklod a csillagokat?
- Igen.
- Találkoztam egy királlyal, aki...
- A királyok nem birtokolnak. A királyok "uralkodnak" valamin. Ez más.
- És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?
- Arra, hogy gazdag legyek.
- És mire jó a gazdagságod?
- Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.
"Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem" - gondolta a
kis herceg; de azért tovább faggatta:
- Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?
- Kinek a tulajdona? - vágott vissza zsémbesen az üzletember.
- Nem tudom. Senkinek.
- Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe elõször a birtoklásuk.
- És ennyi elég is?
- Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha
szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit,
ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a
tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert elõttem soha senki nem
gondolt rá, hogy birtokolja õket.
- Hát ez igaz - mondta a kis herceg. - És mit csinálsz velük?
- Kezelem õket. Megszámolom, aztán újraszámolom - felelte az
üzletember. - Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.
A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.
- Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és
magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén
magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!
- Azt nem. De bankba tehetem õket.
- Az meg mit jelent?
- Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim
számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.
- Ennyi az egész?
- Mi kell több?
"Érdekes - gondolta a kis herceg. - Sõt költõi. Csak éppen komolynak
nem valami komoly."
A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly
dolgokról, mint a fölnõtteknek.
- Nekem - mondta - van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három
vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik
kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is
hasznukra válik, hogy birtoklom õket. Te azonban nem vagy hasznukra
a csillagoknak.
Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a
kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.
"Szó, ami szó: ezek a fölnõttek fölöttébb furcsák" - gondolta
útközben.
14.
Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a
legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató
elfért rajta. A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet
valahol az égbolton egy bolygón - amelyiken se ház nincs, se emberek
nem laknak - egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt
gondolta magában:
"Lehet, hogy ez az ember itt: merõ képtelenség. Mégis kevésbé
képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az õ
munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját,
mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a
lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás.
És mert szép, valóban hasznos is."
Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a
lámpagyújtogatót:
- Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?
- Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató. - Jó napot!
- Mi a parancs?
- Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!
Azzal meggyújtotta a lámpát.
- De hát akkor miért gyújtottad meg újra?
- Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató.
- Nem értem - jegyezte meg a kis herceg.
- Nincs is mit érteni rajta - mondta a lámpagyújtogató. - A parancs:
parancs. Jó napot!
És eloltotta a lámpát.
Aztán egy piros kockás zsebkendõvel törölgetni kezdte a homlokát.
- Szörnyû mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este
meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltõl estig
pihenhettem, és estétõl reggelig alhattam.
- Azóta megváltozott a parancs?
- A parancs nem változott - mondta a lámpagyújtogató. - Éppen ez a
baj! A bolygó évrõl évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt
a régi.
- És? - kérdezte a kis herceg.
- És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy
másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.
- Mulatságos! - mondta a kis herceg. - Egy nap egy percig tart nálad.
- Egyáltalán nem mulatságos - mondta a lámpagyújtogató. - Tudod, mióta
beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!
- Egy hónapja?
- Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!
És meggyújtotta megint a lámpáját.
A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót,
aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz. Eszébe jutott, hogyan
kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét.
Szeretett volna segíteni a barátján.
- Figyelj csak ide... Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak
akarsz.
- Vagyis mindig - jegyezte meg a lámpagyújtogató.
Mert lehet valaki egyszerre hûséges is meg lusta is.
- A te bolygód - folytatta a kis herceg - olyan kicsi, hogy három
lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj,
egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha
pihenni akarsz, elkezdesz járni... és a nappal addig fog tartani,
ameddig kívánod.
- Ezzel nem sokra megyek - felelte a lámpagyújtogató. - Világéletemben
egyet szerettem: aludni.
- Öreg hiba - mondta a kis herceg.
- Öreg hiba - mondta a lámpagyújtogató. - Jó napot!
És eloltotta a lámpáját.
"Ezt - gondolta a kis herceg, ahogy továbbment -, ezt a többiek mind
megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is.
Pedig szerintem õ az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással
törõdik, nem saját magával."
És sajnálkozva sóhajtott egyet.
"Õ az egyetlen - folytatta gondolatait -, akivel meg tudnék barátkozni.
Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten..."
Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven
napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.
15.
A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és
óriási könyveket írt.
- Hohó! Itt egy kutató! - kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis
herceget.
A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit
utazott már!
- Honnét jössz? - kérdezte tõle az öregúr.
- Mi ez a nagy könyv? - kérdezte a kis herceg. - Mit csinál itt
uraságod?
- Geográfus vagyok - felelte az öregúr.
- Mi az, hogy geográfus?
- Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek
és sivatagok.
- Ó, ez nagyon érdekes - mondta a kis herceg. - Végre egy igazi
mesterség!
Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még
sosem látott.
- Hát ez nagyon szép - mondta. - Óceánok is vannak rajta?
- Azt én nem tudhatom - felelte a geográfus.
- Ó! - mondta a kis herceg csalódottan. - És hegységek?
- Azt én nem tudhatom - ismételte a geográfus.
- És városok és folyamok és sivatagok?
- Azt szintén nem tudhatom - felelte a geográfus.
- De ha egyszer geográfus!
- Az igaz - felelte a földrajztudós -, viszont nem vagyok kutató.
Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós
ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat,
hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus
sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban.
Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi õket, és
lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek
találja, vizsgálatot indíttat az illetõ kutató erkölcsi megbízhatóságát
illetõleg.
- Hát azt meg miért?
- Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei
lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet
innék a kelleténél.
- Miért? - érdeklõdött tovább a kis herceg.
- Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet
tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.
- Ismerek valakit - mondta a kis herceg -, akibõl nagyon rossz kutató
lenne.
- Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul,
következik fölfedezésének a megvizsgálása.
- Elmennek megnézni?
- Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. hanem fölszólítják a kutatót,
hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy
fölfedezésérõl van szó, megkívánják tõle, hogy mutatóba szép, nagy
köveket hozzon belõle.
Hirtelen izgalom vett erõt a geográfuson.
- De te, te nagyon messzirõl jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem
a bolygódat!
Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját.
A kutatók elbeszéléseit ugyanis elõször ceruzával jegyzik le.
Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik
a tintával való lejegyzés.
- Nos? - kérdezte a tudós.
- Ó! - mondta a kis herceg. - Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta
semmi különös. Van három vulkánom; kettõ mûködik, egy kialudt. Bár
sosem lehet tudni.
- Sosem lehet tudni - mondta a geográfus.
- Egy virágom is van.
- A virágokat nem jegyezzük föl - mondta a geográfus.
- Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!
- Mert a virágok múlékonyak.
- Mit jelent az, hogy "múlékony"?
- A földrajzkönyvek - mondta a földrajztudós - a világ legértékesebb
könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elõ, hogy egy
hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy
óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.
- De a kialudt vulkán egyszer csak mûködni kezdhet - szólt közbe a
kis herceg. - Mit jelent az, hogy "múlékony"?
- Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy
mûködik - felelte a geográfus. - Nekünk csak a hegy számít. Az pedig
nem változik.
- De mit jelent az, hogy "múlékony"? - makacskodott a kis herceg, mert
ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tõle soha többet.
- Azt jelenti, hogy elõbb-utóbb megsemmisül.
- Az én virágom elõbb-utóbb megsemmisül?
- Úgy bizony.
"Múlékony a virágom - gondolta a kis herceg -, s mindössze négy
tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!"
Most érzett elõször valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte
magát.
- Mit tanácsol uraságod? - kérdezte. - Milyen bolygót látogassak meg!
- A Földet - felelte a földrajztudós. - Jó híre van...
A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.
16.
A hetedik bolygó tehát a Föld volt.
Ez a Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király
(beleszámítva természetesen a néger királyokat is), hétezer
geográfus, kilencszázezer üzletember, hét és fél millió részeges,
háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül kétmilliárd fölnõtt.
Hogy valami fogalmunk legyen a Föld nagyságáról, gondoljuk meg,
hogy az elektromosság fölfedezése elõtt a hat kontinensen egész
hadseregnyi lámpagyújtogatót kellett alkalmazni, szám szerint
négyszázhetvenkétezer-ötszáztizenegyet.
Kissé távolabbról nézve mindez pompás látványt nyújtott. A
hadmozdulatok éppolyan szabályozottan folytak, mint egy balett
mozgása egy opera színpadán. Kezdték az új-zélandi és az ausztráliai
lámpagyújtogatók. Meggyújtották a lampionjaikat, aztán aludni mentek.
Utána beléptek a táncba a kínai meg a szibériai lámpagyújtogatók; majd
õk is eltûntek a kulisszák mögött. Most került sor az oroszországi és
indiai lámpagyújtogatókra. Utánuk az európaiakra és az afrikaiakra.
Aztán a dél-amerikaiakra. Aztán az észak-amerikaiakra. És sosem
vétették el színre lépésük rendjét. Nagyszerû volt!
Mindössze két lámpagyújtogató élt henyén és nemtörõdöm módra: az
Északi-sark egyetlen lámpájának gyújtogatója, valamint kartársa, a
Déli-sark egyetlen lámpájáé. Õk évente csupán kétszer dolgoztak.
17.
Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy
kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihetõ, amikor
a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félõ, hogy hamis fogalmat
adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis
igen-igen kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd
lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például <
