Édesanyám fogta kezem,
Amikor járni tanultam;
Még most is emlékezem,
Hányszor a karjába hulltam!
Szeme kísért át az utcán
Egészen az iskoláig,
És a kis kapuban várt rám
Este a késő óráig.
Majd az élet viharában
Anyám szíve tovább kísért,
Bármilyen messze is jártam
Imája mindig utolért.
Gerzsenyi László
