BÉKE

Globális felmelegedés, üvegházhatás

A tudósok és politikusok szerint a Föld legnagyobb környezeti problémája az üvegházhatás erősödése. Az ipari termelés robbanásszerű fejlődésével kialakult óriási gyárak, üzemek kéményei, az autók és más gépjárművek kipufogócsövei annyi mérgező anyagot juttatnak a levegőbe, hogy azok komolyan veszélyezteti bolygónk természeti egyensúlyát.

Mi is tulajdonképpen az üvegházhatás? Amint neve is mutatja, a földi légkör hő-visszatartó tulajdonságát jelenti, ami egyik fontos tényezője annak, hogy bolygónk nem hideg pusztaság. Hasonló módon működik, mint a fóliasátrak vagy a melegházak. A Nap által sugárzott energia nagy része nem jut át a légkörön (visszaverődik a világűrbe), másik hányadát maga a légkör nyeli el, de ami eljut a Földre, az ott elnyelődve hőenergiává alakul át. A Föld felszíne pedig ezt a hőt sugározza vissza a légkörbe, ezáltal melegítve annak alsó rétegeit. A felszín hosszú hullámú sugarakat is kibocsát, amelynek legnagyobb részét a levegő vízgőz- és széndioxid-tartalma elnyeli, hővé alakítja és visszasugározza a Föld felé. Ez a rendszer tartja melegen a bolygónkat, ami nagyon fontos és kellemes dolog.

A probléma ott kezdődött, hogy a modern kor embere leírhatatlan mennyiségben kezdett fosszilis eredetű (szén, kőolaj, földgáz) energiahordozókat elégetni, egyre növekvő igényei kielégítésére. Ezzel drasztikusan növelve a levegő szén-dioxid, dinitrogén-oxid, metán, halogén és egyéb üvegházhatású gáz tartalmát. Ezeknek a gázoknak a levegőben található koncentrációja évről - évre nő, fokozva ezzel a földi légkör üvegházhatását, ami globális felmelegedéshez, éghajlatváltozáshoz vezethet. Ennek mértékéről és hatásairól nincs egyetértés a tudósok körében. Tény, hogy a Föld történetében többször is bekövetkezett éghajlatváltozás. Gondoljunk a jégkorszakokra és az azokat követő felmelegedésekre. Ugyanakkor nem szabad legyinteni a téma kapcsán, mivel az is bizonyos, hogy nem lehet büntetlenül sok milliárd tonnányi szennyező anyagot a légkörbe juttatni. Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) műholdjai felvételeket készítettek a Földről. Riasztó kép tárult a kutatók szeme elé. Az északi féltekén négy-öt kilométeres magasságban szinte összefüggő, a korábbinál magasabb koncentrációjú szén-dioxid felhő alakult ki.

Nehéz dolga van a tudósoknak, mert a légkör és az időjárás változásai rendkívül bonyolult kölcsönhatásban állnak az óceánokkal, a sarkok jégsapkáival.

A jelenlegi tendenciák alapján úgy becsülik, hogy a légszennyezés miatt az elkövetkező ötven-száz évben akár 5 Co-al emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete. Ez a várható hőmérsékletváltozás kb. akkora, mint amennyi a jégkorszaktól mostanáig következett be. Nehéz megállapítani, hogy egyes helyeken mekkora és milyen irányú lesz a hőmérsékletváltozás. Néhány helyen hőmérséklet-csökkenés is bekövetkezhet. A legnagyobb aggodalmat a sarkokon tapasztalható hőmérséklet-növekedés váltja ki. Ha a globális felmelegedés mértéke akkora lesz, hogy a sarki jégpáncélok olvadni kezdenek, az a tengerszint emelkedéséhez fog vezetni. Ez több milliárd ember lakóhelyét veszélyezteti, mivel a Föld népességének háromnegyede tengerparton, vagy annak közelében él Elképzelhető, hogy az üvegházhatás hatására szakadt le a közelmúltban az Antarktiszról egy több ezer négyzetkilométernyi nagyságú jégtábla.

Az üvegházhatás erősödése maga után vonhatja azt is, hogy szélsőségessé válik az éghajlat, ezért gyakrabban következhetnek be pusztító természeti katasztrófák. Az El Nino természeti jelenségét - ami pusztító hurrikánokkal és szökőárakkal járt együtt -, sokan a globális felmelegedés számlájára írják.
Egyes területeket árvíz, másokat tartós aszály fenyeget, eltolódhatnak az éghajlati sávok. A tengerszint-emelkedés, az aszály és más tényezők hatására emberek milliói kerekedhetnek fel, hogy lakóhelyet változtassanak. Ez a legújabb kori, soha nem látott méretű népvándorlás világméretű konfliktusokat okozhat.

Az emberiségnek komoly önvizsgálatot kell tartania, nem elég a környezetszennyezés csökkentéséhez a kormányok közötti megállapodás. Teljes körű szemléletváltásra van szükség, hiszen olyan dolgot veszíthetünk el, ami pótolhatatlan. Az emberek a légkörre úgy tekintenek, mint egy állandóan megújuló természeti forrásra, de még inkább sehogy sem tekintenek rá, egyszerűen nem veszik észre, pedig a hiánya.

Az ózonlyuk

A légkör szennyezésének - sok más súlyos következmény mellett - köszönhető az ózonlyuk néven ismertté vált jelenség. A légkör felső rétegében egy vékony ózonréteg található, ami megszűri a világűrből érkező, a Nap által kibocsátott, ibolyántúli (UV-B) sugárzást, ami túlzott mértékben minden élőlény egészségére káros hatással van. A tudósok a '70-es években észlelték először, hogy a légkör ózonrétege vékonyodik. Elkezdték vizsgálni, mi lehet az oka ennek, és hamar rájöttek, hogy a jelenség összefüggésbe hozható az ember gyártotta kémiai anyagokkal.

A tudósok a '70-es években észlelték először, hogy a légkör ózonrétege vékonyodik. Elkezdték vizsgálni, mi lehet az oka ennek, és hamar rájöttek, hogy a kiváltó ok összefüggésbe hozható az ember gyártotta kémiai anyagokkal. A hűtőberendezésekhez, kozmetikai és háztartási spray-k hajtógázához, neoncsövekhez használt gázokról van szó. Ezek különféle klór és brómvegyületek, amelyek a levegőbe, majd onnan a sztratoszférába jutva megbontják az ózonmolekulákat. A tavasszal felerősödő napsugárzás hatására a sarkvidék feletti jeges felhőkben található a jégszemcsékhez tapadó klór- és brómvegyületek és az ózon reakcióba lépnek egymással, ezzel elpusztítva azt. A jelenség minden évben kb. 4 hónapig tart. Ehhez a folyamathoz rendkívül hideg körülményekre, - 80 C alatti hőmérsékletre van szükség. Az üvegházhatás - bármily furcsa - felgyorsítja az ózonpajzs ritkulását, ugyanis az éghajlatváltozással járó, a légkör alsó rétegeiben tapasztalható felmelegedés a sztratoszférában lehűlést eredményez.

Eleinte csak az Antarktisz felett alakult ki az ózonlyuk, mivel ott a legalacsonyabb Földünkön a hőmérséklet, de a 1990-es évek közepén az Északi sarknál is észlelték az ózonpajzs vékonyodását. Mondhatnánk azt, hogy ez messze van tőlünk, de a már említett éghajlatváltozás miatt a magas légköri örvénylés határának kitolódása következtében egyre nagyobbak az érintett területek. Európa bizonyos részei fölött eddig soha nem tapasztalt mértékű az ózonritkulás, ezért az UV-B sugárzás is tetemesen felerősödött. 1996. februárjában 37%-kal csökkent az ózonréteg vastagsága. Az európai rekordot, 47%-os ózonritkulást Nagy-Britannia fölött mérték. Ez azt jelenti, hogy az UV-B sugárzás erőssége ott szinte a duplájára nőtt. Ennek az emberre és más élőlényekre is komoly hatása van. Az ilyen erősségű UV-B sugárzás könnyen okoz bőrrákot, bőrbetegségeket és káros hatással van a szemre is. A növényeknél növekedési rendellenességekhez vezethet és számos, ma még nem ismert következménye lehet az élővilágra.

Az ózonlyuk a tenger világát is veszélyezteti. A tavaszi, felerősödő UV-B sugárzás ugyanis hatással van a planktonok és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására. Ez a hatás továbbterjedhet a táplálkozási lánc mind magasabb szintjeire. Mivel planktonok a tengeri élet alapjai: táplálékai a tengeri rákoknak, amelyeket a halak és a tengeri emlősök fogyasztanak. Planktonnal táplálkozik a Föld legnagyobb élőlénye, a bálna is. A déli félteke óceánjaiban, tengereiben az ózonréteg vékonyodása miatt 10%-kal csökkent ezeknek az egyszerű élőlényeknek a mennyisége, és a szaporodási rendellenességek következtében a veszteség még ennél is nagyobb lehet. Ennek hosszú távú hatása beláthatatlan károkat okozhat.

Amíg a magasban az ózon ritkulása jelent veszélyt, addig a földfelszín közelében a légkör ózontartalmának növekedése okoz gondot. Az ember ipari tevékenysége által a levegőbe jutott nitrogén-oxidból és hidro-karbonokból napfény hatására ózon keletkezik és ennek feldúsulása, a nagyvárosokra jellemző szmog más összetevőivel együtt jelentősen növeli az asztmás megbetegedések gyakoriságát.

Bár az illetékesek már 1987-ben megkötött montreali egyezményben arról döntöttek, hogy fokozatosan megszűntetik az ózonpajzsra káros anyagok használatát, sajnos ezek a mérgek nagyon lassan tűnnek el a környezetből. Ráadásul hatásukat fokozza a sztratoszférában észlelt hőmérsékletcsökke

A savas esők

Bolygónk életterének jelentős gondja a savas esők és a felszíni környezet egyre erősödő savasodása. Régen az emberek összegyűjtötték az esővizet ivóvízként, mosásra, főzésre, öntözésre, állataik itatására használva az égi áldást. Ma már ez elképzelhetetlen, az esővíz is belépett az egészségre ártalmas anyagok népes táborába. Aki nem akar korán megkopaszodni, annak manapság nem tanácsos sűrűn megáznia az esőben.

A savas esők megjelenése, az összes környezeti ártalommal együtt, az emberek ipari tevékenységének tudható be. Az ipari forradalomtól kezdve, azaz a XVIII. század közepétől a rohamosan fejlődő technika segítségével kialakultak a különféle iparágak és velük együtt az ipari környezetszennyezés. A gépek működtetéséhez kezdetben a gőz energiáját használták, a gőzgépek pedig rengeteg szén elégetését kívánták. A gyárak, és üzemek ontották magukból a füstöt a légkörbe. A légszennyezés addig soha nem látott mértékű lett, és a fejlődéssel párhuzamosan csak fokozódott.

A légszennyezés Nagy-Britanniában régóta napirenden van. Amikor Elenaor királynő 1257-ben meglátogatta a notthingami kastélyt, a kellemetlen szagú, szénfüsttel teli levegő miatt inkább átköltözött egy szomszédos kastélyba. Már a XIII - XIV. században számos kísérletet tettek arra, hogy szabályozzák a szén égetését és a szabályok megsértőit megbüntessék, de ezek a törekvések évszázadokon keresztül sikertelenek maradtak. Ezt mutatja 1659-ből egy kortárs feljegyzése, amiben Londont "olyan füstfelhő borítja, amely a Földet a pokollal teszi hasonlatossá". Ezt száz évvel az ipari forradalom kezdete előtt vetették papírra!

Elhullott állatok Bhpoalban

A legtöbb szennyező anyagot korunkban a légtérbe bocsátják ki, elsősorban gázokat és aeroszolokat, továbbá folyadékok gőzeit. A kibocsátott gázok között vannak különféle betegségek előidézői, az üvegházhatás fokozását elősegítők, ózoncsökkentők, savas esőt okozók és katasztrófáknál a levegőbe kerülő mérgek Egy szörnyű példa erre: 1984-ben, India Bophal nevű városa melletti üzemben egy szelep felmondta a szolgálatot. Negyvenöt tonna metil-izocianát került a levegőbe. Háromezer ember azonnal meghalt, további 500 ezer pedig egész életében magán viselte a katasztrófa utóhatásait.

A legnagyobb légszennyező az energetika, a szén- és olajtüzelésű erőművek. A fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) gyors elégetésekor keletkező szén-dioxid mellett a tüzelőberendezések füstgázaiban kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd részecskék (korom, pernye, olajkoksz stb.) kerülnek a légkörbe. A másik jelentős szennyezőforrás az autók, gépek, belső égésű motorok kipufogó-gázai, például a szén-monoxid (ami nagy mennyiségben belélegezve halálos méreg) és nitrogén-oxid, de az ólomszennyezésért is a benzinmotorok a felelősek.

A légkörbe került szennyező anyagok sorsa a méretüktől függ. A nagy szemcsék a gravitáció hatására fokozatosan leülepednek, és nem jutnak messzire a kibocsátás helyétől. A csapadék is kimossa a levegőből a szennyező részecskéket. Ha ezek savgőzök, savmaradékok, alacsony pH értékű (kémhatású) anyagok - ilyen például: a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid -, akkor savas eső keletkezik. A kibocsátás helyétől akár több száz, vagy több ezer kilométerre is kialakulhat savas eső. Ezért hiába építenek nagyon magas kéményeket a füstgáz elvezetésére, ezzel csak azt érik el, hogy exportálják a szennyezést. Az erősen iparosodott vidékeken az esők 4,5 pH körüli átlagos savasságúak, a természeti körülményekre az 5,4-6,0 pH érték a jellemző, de mértek már az ecetet és a citromlevet túlhaladó savasságú (2,2 - 3,0 pH értékű) esőt is.

A légszennyezéssel, a légkör is a földfelszín savasodásával járó veszélyek listája meglehetősen hosszú és valószínűleg nem is ismerjük pontosan. Azonban bizonyos, hogy gazdasági és közegészségügyi szempontból riasztó tételek szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: a légzőszervi és szemészeti megbetegedések gyakoriságának jelentős növekedése; a talajok termőképességének erőteljes csökkenése; az erdők megbetegedése; az épületek
és szobrok korróziója.

A SAVAS ESŐK

Bolygónk életterének jelentős gondja a savas esők és a felszíni környezet egyre erősödő savasodása. Régen az emberek összegyűjtötték az esővizet ivóvízként, mosásra, főzésre, öntözésre, állataik itatására használva az égi áldást. Ma már ez elképzelhetetlen, az esővíz is belépett az egészségre ártalmas anyagok népes táborába. Aki nem akar korán megkopaszodni, annak manapság nem tanácsos sűrűn megáznia az esőben.

A savas esők megjelenése, az összes környezeti ártalommal együtt, az emberek ipari tevékenységének tudható be. Az ipari forradalomtól kezdve, azaz a XVIII. század közepétől a rohamosan fejlődő technika segítségével kialakultak a különféle iparágak és velük együtt az ipari környezetszennyezés. A gépek működtetéséhez kezdetben a gőz energiáját használták, a gőzgépek pedig rengeteg szén elégetését kívánták. A gyárak, és üzemek ontották magukból a füstöt a légkörbe. A légszennyezés addig soha nem látott mértékű lett, és a fejlődéssel párhuzamosan csak fokozódott.

A légszennyezés Nagy-Britanniában régóta napirenden van. Amikor Elenaor királynő 1257-ben meglátogatta a notthingami kastélyt, a kellemetlen szagú, szénfüsttel teli levegő miatt inkább átköltözött egy szomszédos kastélyba. Már a XIII - XIV. században számos kísérletet tettek arra, hogy szabályozzák a szén égetését és a szabályok megsértőit megbüntessék, de ezek a törekvések évszázadokon keresztül sikertelenek maradtak. Ezt mutatja 1659-ből egy kortárs feljegyzése, amiben Londont "olyan füstfelhő borítja, amely a Földet a pokollal teszi hasonlatossá". Ezt száz évvel az ipari forradalom kezdete előtt vetették papírra!

Elhullott állatok Bhpoalban

A legtöbb szennyező anyagot korunkban a légtérbe bocsátják ki, elsősorban gázokat és aeroszolokat, továbbá folyadékok gőzeit. A kibocsátott gázok között vannak különféle betegségek előidézői, az üvegházhatás fokozását elősegítők, ózoncsökkentők, savas esőt okozók és katasztrófáknál a levegőbe kerülő mérgek Egy szörnyű példa erre: 1984-ben, India Bophal nevű városa melletti üzemben egy szelep felmondta a szolgálatot. Negyvenöt tonna metil-izocianát került a levegőbe. Háromezer ember azonnal meghalt, további 500 ezer pedig egész életében magán viselte a katasztrófa utóhatásait.

A legnagyobb légszennyező az energetika, a szén- és olajtüzelésű erőművek. A fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) gyors elégetésekor keletkező szén-dioxid mellett a tüzelőberendezések füstgázaiban kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd részecskék (korom, pernye, olajkoksz stb.) kerülnek a légkörbe. A másik jelentős szennyezőforrás az autók, gépek, belső égésű motorok kipufogó-gázai, például a szén-monoxid (ami nagy mennyiségben belélegezve halálos méreg) és nitrogén-oxid, de az ólomszennyezésért is a benzinmotorok a felelősek.

A légkörbe került szennyező anyagok sorsa a méretüktől függ. A nagy szemcsék a gravitáció hatására fokozatosan leülepednek, és nem jutnak messzire a kibocsátás helyétől. A csapadék is kimossa a levegőből a szennyező részecskéket. Ha ezek savgőzök, savmaradékok, alacsony pH értékű (kémhatású) anyagok - ilyen például: a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid -, akkor savas eső keletkezik. A kibocsátás helyétől akár több száz, vagy több ezer kilométerre is kialakulhat savas eső. Ezért hiába építenek nagyon magas kéményeket a füstgáz elvezetésére, ezzel csak azt érik el, hogy exportálják a szennyezést. Az erősen iparosodott vidékeken az esők 4,5 pH körüli átlagos savasságúak, a természeti körülményekre az 5,4-6,0 pH érték a jellemző, de mértek már az ecetet és a citromlevet túlhaladó savasságú (2,2 - 3,0 pH értékű) esőt is.

A légszennyezéssel, a légkör is a földfelszín savasodásával járó veszélyek listája meglehetősen hosszú és valószínűleg nem is ismerjük pontosan. Azonban bizonyos, hogy gazdasági és közegészségügyi szempontból riasztó tételek szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: a légzőszervi és szemészeti megbetegedések gyakoriságának jelentős növekedése; a talajok termőképességének erőteljes csökkenése; az erdők megbetegedése; az épületek és szobrok korróziója.

Portál

Városi fuldoklás

Az autózás jelentősen megkönnyíti életünket, a gépjárművek elterjedése azonban magával hozta a légszennyezés fokozódását. A kőolajtermékek elégetésével működő motorok sokféle mérgezőanyagot juttatnak a levegőbe. A sűrűn lakott nagyvárosok lakóinak egészségét veszélyezteti leginkább kipufogókból eredő szennyezés.

Több mint száz éve könnyíti az emberek közlekedését az autó. A mai kor embere számára állítólag nélkülözhetetlen közlekedési eszköz valóban jelentősen hozzájárult a távolságok lecsökkentéséhez. A modern, jól kiépített autópályákon száguldva néhány óra alatt óriási távolságokat lehet megtenni. A kényelemnek viszont ára van. Egyrészt az autó tulajdonosa fizet az üzemanyagért, másrészt van ennek a közlekedési formának egy mindenki számára drágán megfizetendő oldala, a kipufogógázok okozta légszennyezés. A személyautók és egyéb gépjárművek a kőolajból előállított különféle üzemanyagok (benzin, dízelolaj, kerozin) elégetéséből nyert energiával üzemelnek. Mint minden anyag égésének, a benzinnek és társainak van égésterméke. Ezt az égésterméket a kipufogókon keresztül a levegőbe juttatják a gépjárművek.

A környezetszennyezésnek ez a formája elsősorban a nagyvárosokban élő embereket sújtja. A kipufogócsöveken kén-, nitrogén- és szén-dioxid, tökéletlenül elégetett szénhidrogének, ólom és korom áramlik elképzelhetetlen mennyiségben a légkörbe. A magas házak szűk utcái akadályozzák a levegő szabad áramlását, ezért sok helyen ezek a gázok nagy koncentrációban vannak jelen a levegőben, amelyek ilyen mennyiségben mérgező hatásúak. Légzőszervi, keringési és nyálkahártya-betegségeket okoznak. A kén és a nitrogén oxidjai a napsugárzás révén ózont hoznak létre, ami izgatja a szemet, a bőrt és az emberi szervezet védelmét ellátó immunrendszerre is zavaró hatással van.

A levegő kén-dioxid tartalmát tekintve Budapest a világ legszennyezettebb városai közé tartozik (4,34 mg/köbméter) a nitrogén-oxid tartalom pedig a Los Angeleséihez hasonlítható. A városok levegőjenek ilyenformán történő szennyezése az idős embereket és a gyerekeket érinti a leginkább. Különösen veszélyeztettek a gyermekkocsiban lévő kicsik, mivel a légszennyezés abban a magasságban a legkoncentráltabb, amiben ők vannak. A fejlődés, az életszínvonal növekedése következtében egyre több ember engedheti meg magának az autózás luxusát, tehát az autót minél több embernek és levegőszennyezést mindannyiunknak esete áll fenn.

Eme civilizációs csapás elleni küzdelem már elkezdődött. A katalizátoros járművek üzemanyaga az ólommentes benzin, mivel a katalizátor használata miatt csökken az oxidok, valamint a tökéletlen égésből eredő gázok kibocsátása, ez környezetbarát megoldásnak tekinthető. Ma már csak katalizátorral felszerelt kocsikat lehet eladni, a kétütemű járművek kiszorulása a forgalomból is örvendetes fejlemény ez ügyben. A nagy olajtársaságok hatalmas kutatásokba kezdtek, hogy egyre környezetkímélőbb üzemanyagokat fejlesszenek ki.

Fontos a településeket elkerülő utak építése, mivel a nagy átmenő forgalom, főleg a kamionok, teherautók révén jelentősen szennyezik a falvak, városok levegőjét. Az államnak támogatnia, szorgalmaznia kellene a városi tömegközlekedés és a vasút fejlesztését, hogy minél több ember hagyja otthon autóját, és kevesebb kamion legyen az utakon. Ezzel csökkentve az életünket megmérgező, üvegházhatású kipufogógázok mennyiségét a levegőnkben.

Portál

Szennyezetlen levegő eladó!

Az üvegházhatást okozó gázok visszaszorítására immár több nemzetközi egyezmény létezik, ám úgy tűnik, hogy ezeket az előírásokat is ki lehet játszani. A kibocsátó országok közül a gazdagabbaknak ugyanis lehetősége van a csökkentés megvásárlására szegényebb országoktól. A légszennyezés-kereskedelem lassan 30 éves múltra tekint vissza és nem jelent igazi megoldást a problémára.

A johannesburgi konferencián az egyik legfontosabb témát a globális klímaváltozás adta. Ennek kapcsán egyre többet hallani az úgynevezett szennyezés-kereskedelemről, angol kifejezéssel élve az emission trading-ről. Ez azt jelenti, hogy a csökkentési egységekkel kereskednek egymás között cégek, sőt nemzetközi szinten államok is.

A légszennyezési jogokkal való kereskedelemnek már történelmi előzményei vannak az USA-ban. 1976-ig az volt a szabály, hogy a lakosság védelme miatt a települések közvetlen közelében nem lehet új légszennyező forrást építeni, ha ezzel a légszennyező anyagok összkibocsátása egy bizonyos határérték fölé kerül. Történt, hogy Los Angeles mellett egy nagy olajcég finomítót akart építeni, ami egyrészt nagy beruházást, munkalehetőséget, másrészt komoly szennyezőforrást is jelentett. A környezetvédelmi hatóság úgy oldotta meg a problémát, hogy átfogalmazták a szennyezőforrás fogalmát.

Ez az új szabályozás lett a légszennyezés-kereskedelem alapja. A rendszer igen ésszerűen működik. Ha valamelyik cég új üzemet akar létesíteni és ennek a légszennyezés az akadálya, akkor egy másik cégtől vásárolhat kvótát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az adott cég mondjuk 10000 tonna szennyezőanyag kibocsátást akar engedélyeztetni, és rá tud venni egy másik céget, hogy ennyivel csökkentse saját kibocsátását, akkor ő nem számít új szennyező forrásnak. Hogy milyen módon rendezik le egymás között a cégek a tranzakciót, az nem fontos, ez történhet olyan módon, hogy a nagy felvásárolja a kisebbet, esetleg füstgáztisztító berendezést finanszíroz a számára. A lényeg az, hogy végeredményben csökkenjen a légszennyezés vagy legalább ne nőjön tovább. Ezt a szabályozást 1977-ben léptették életbe, azóta ez dollár milliárdokat megmozgató üzletággá nőtte ki magát az USA-ban.

A Kiotói egyezmény életbe lépése óta nemzetközi szinten is folyik a kereskedelem a légszennyező és az üvegházhatást okozó gázokkal. Ez a gyakorlatban a következőképpen néz ki. Egy szegényebb ország például, amely ugyanúgy, mint a többi állam 6 százalékos kibocsátás csökkentést vállalt magára a kiotói jegyzőkönyvben, az elmaradott gazdaság és ipar miatt 40 százalékkal kevesebb szennyező anyagot bocsát ki, mint korábban. A fennmaradó 34 százalékot egy gazdagabb ország, mint az Egyesült Államok, megvásárolhatja, így azt saját csökkentéseként mutathatja be.

Ez bizonyos szempontból jó is, meg rossz is. Azért jó, mert a cégek, vállalatok így érdekeltek a környezetvédelmi fejlesztésekben, a megspórolt szennyezést jó pénzen tovább tudja adni. Rossznak pedig azért mondható a jelenlegi gyakorlat, mert a környezetszennyezés ezzel burkoltan továbbra is fenn áll. A csökkentés megvétele és ennek saját csökkentésként való kezelése végeredményben növeli az üvegházhatást, mert emiatt nem kell végrehajtania a vásárló országnak a számára előírt csökkentés egy részét.

Az igazi probléma az, hogy az üvegházhatásért igazán felelős szén-dioxid csökkentése nem fog megvalósulni. A sokat emlegetett Kiotói egyezményben ugyan megállapodtak a részt vevő országok az átlagosan 5,2 százalékos csökkentésben, csakhogy ennek legalább a tízszeresére lenne szükség. Ráadásul a szén-dioxiddal is kereskednek az államok. Ami az orosz-amerikai seftelésben azt jelenti, hogy Oroszország esetében külső körülmények, a gazdasági okok miatt csökken a kibocsátás, így az mindenképp megtörténik. Az amerikai csökkentés azonban nem történik meg, ezért a kereskedelem tovább növeli a káros gáz kibocsátását. Lényegében nem a csökkentést veszik, hanem saját szennyezésüket adják tovább.